Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 18 találat lapozás: 1-18
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Szász Jenõ

2011. április 21.

Visszakapja székét Szász Jenõ
A törvény értelmében továbbra is Szász Jenõ az alpolgármester Székelyudvarhelyen. A döntést a Hargita Megyei Törvényszék hozta tegnapi ülésén - tájékoztatta a Krónikát Molnár Miklós, az MPP szóvivõje. A bíróság döntése értelmében az alpolgármester leváltásához nem elegendõ a tanácsosok fele plusz egy szavazata, hanem kétharmados többség szükséges. Így miután a törvényszék hivatalosan kiküldi ítéletét, Szász visszakaphatja korábban betöltött tisztségét. Molnár elmondta, számítanak a fellebbezésre Bunta Levente polgármester részérõl, amit az elöljáró meg is erõsített: valóban jogorvoslatot kér az ügyben. Ez esetben a marosvásárhelyi táblabíróságon tárgyalják majd az ügyet és hoznak végleges döntést.
Dénes Emese
Krónika (Kolozsvár)

2011. május 6.

Tõkés László EMNT-elnök a leendõ néppárt céljairól
Már a jövõ nyári önkormányzati választásokra együttmûködést javasol az erdélyi magyar politikai szervezeteknek Tõkés László, elõválasztásokat kezdeményezve a romániai magyarság körében, és az így kialakult sorrend alapján valamennyi magyar párt már a helyhatósági megmérettetésen közös listát indítana. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke a Krónikának adott interjúban úgy véli: az általa ajánlott újfajta összefogás nélkül sem autonómia, sem magyar jövõ nem képzelhetõ el Erdélyben, a bejegyzés elõtt álló EMNP pedig a legmodernebb párt lesz Romániában.
Az Erdélyi Magyar Néppárt alapítását kezdeményezõ bizottság tagjai csütörtökön benyújtották a bejegyzéshez szükséges iratokat és aláírásokat az illetékes bukaresti bírósághoz. Mi indokolja egy új magyar politikai alakulat létrehozását ma, Romániában? �?n szerint mennyire van fogadókészség az erdélyi magyarok körében az új párt iránt?
- Az Erdélyi Magyar Néppárt létrehozása nem öncél, hanem az új párt az erdélyi magyarok politikai eszköze kíván lenni. Ezelõtt kilencven esztendõvel Kós Károly már kiáltotta a célt a magyarság nemzeti autonómiáját, és a hozzá vezetõ utat is megmutatta: Dolgozni kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk - írta teremtõ nekifeszülésében. A Kiáltó Szó közel egyszázados évfordulóján mi ehhez a hagyományhoz nyúlunk vissza: élni akarunk, magyarként akarunk boldogulni szülõföldünkön, tehát dolgozni fogunk, munkára szervezõdünk. Semmi többrõl vagy kevesebbrõl - errõl van szó. A megmaradásunkhoz elengedhetetlen az önrendelkezés kivívása. Ennek kimunkálásához megítélésünk szerint egy új eszközre is szükség van - ezt pedig egy hatékony, kis költségvetésû, ám modern és európai néppártban látjuk. Az EMNP a legmodernebb párt lesz Romániában. Az iránta való igényrõl elég, ha annyit mondok, hogy közel harmincezer aláírást, fölös csinnadratta nélkül, rendkívüli gyorsasággal gyûjtöttünk össze - rövid idõ alatt eleget tudtunk tenni Európa legkirekesztõbb párttörvénye elõírásainak.
- A fogadtatáshoz tartozik az is, hogy az EMNP leendõ politikai ellenfelei - vagy akár partnerei - nem várják tárt karokkal az új alakulatot. Szász Jenõ MPP-elnök például megkésett, felesleges kezdeményezésnek nevezte az �?n pártalapítási szándékát, az RMDSZ pedig egy belsõ, részletesen nem ismertetett felmérésre hivatkozva állítja, hogy a romániai magyarság 80 százaléka nem akar újabb pártot, nem ért egyet a magyar közösség megosztásával. Ezekrõl mi a véleménye? - Mindenki a maga lovát dicséri - és ez önmagában így is természetes. Túl azonban az önös pártérdekeken, mégiscsak el kell tudnunk fogadni azt, hogy a sokszínûség, a politikai pluralizmus európai, sõt egyetemes érték. Mifelénk még mindig az a felfogás dívik, hogy csakis mások ellenében, mások puszta létjogának a tagadásával tudjuk megmutatni a saját erõnket. Mi nem valami vagy valakik ellen, hanem valakiért és valamiért: az erdélyi magyarságért, magyar közösségünk jövõjéért szervezkedünk - és ennek érdekében nem legyõzni, hanem meggyõzni akarjuk a másikat. Egy olyan idõszakban, melyben a tényleges megosztás már olyan mértékeket öltött, hogy erdélyi közösségünknek több mint a fele már el sem megy szavazni, vagy netalán román pártokra voksol - ebben a helyzetben végre már vegyük észre, hogy olyan plurális összefogásra van szükség, mely még azokat is megmozdítja, akik eddig távolmaradásukkal jelezték, hogy megundorodtak a politikától, elkeseredésükben pedig másokra hagyták, hogy sorsukról döntsenek. Az újfajta összefogás nemzeti korparancs, mely nélkül sem autonómia, sem magyar jövõ nem képzelhetõ el Erdélyben. Ennek céljából mindenkivel a közös nevezõ megtalálására törekszünk.
- A legvehemensebben az RMDSZ bírálja az erdélyi néppárt létrejöttét. Hogyan kommentálja például európai parlamenti képviselõtársa, Winkler Gyula napokban tett kijelentését, miszerint az új alakulat alapítói veszélyeztetik az erdélyi magyarság egységét, és a közösség bukaresti parlamenti képviseletének felszámolásán dolgoznak?
- Winkler Gyula képviselõtársamnak joga van ehhez a véleményéhez, tiszteletben tartjuk az álláspontját, és reméljük, õ is tiszteletben fogja tartani, hogy nekünk errõl egészen más az elképzelésünk. Megítélésem szerint csakis így alakulhat ki a párbeszéd, amire oly nagy szüksége van az erdélyi magyarságnak. Az egészséges, építõ párbeszédre éppen azért van szükség, mert bukaresti parlamenti jelenlétünk, nem kevésbé pedig az önkormányzati, valamint európai képviseletünk is mindannyiunk közös érdeke. Legyenek bármely párt prominensei, nem a politikusok jövõje a lényeges, hanem az erdélyi magyarok szülõföldön való megmaradása és nemzeti jövõje. Ezért kell különbséget tennünk a pártegység és a nemzeti egység között. �?s ezért kell kiindulópontként elfogadnunk, hogy a politikai képviselet nem az önérdek terepe, hanem a köz szolgálatának a kérdése. Nem a politikusoknak kell gazdagodniuk, hanem a közösségnek kellene gyarapodnia.
- Már a pártbejegyzés elõtt tapasztalható politikai iszapbirkózás is azt sejteti, hogy a három erdélyi magyar alakulat között nem lesz zökkenõmentes a kapcsolat, holott például a jövõ évi romániai törvényhozási választásokra való tekintettel elengedhetetlennek tûnik az együttmûködés. Milyen konkrét formáját és lehetõségét látja annak, hogy létrejöjjön az összefogás a magyar szervezetek között a parlamenti jelenlét megõrzése érdekében? - �?n a helyhatósági választásokat sem hagynám ki, sõt véleményem szerint elsõsorban ezekre kellene figyelnünk, hiszen a legtöbb, a mindennapjainkat legközvetlenebbül érintõ döntést éppen az önkormányzatokban hozzák meg. Ami pedig az együttmûködést illeti, nem kell feltalálnunk a magyarviaszt van erre is megoldás, csupán az erdélyi magyar közösségen belül már a kilencvenes évek eleje óta megfogalmazott elvárásnak kell eleget tennünk. Javaslatom a következõ: 2011 õszén népszámlálás lesz Romániában. Némi költséggel és többletmunkával ezzel párhuzamosan össze tudjuk állítani az erdélyi magyar választók jegyzékét, egyfajta erdélyi magyar nemzeti regisztert. Majd miután megszámláltattunk szervezzünk az erdélyi magyarság kebelében elõválasztásokat, amelynek rendjén az emberek eldönthetik, hogy kiket is látnának szívesen képviselõikként. Az így kialakult sorrend alapján valamennyi magyar párt már az önkormányzati választásokon indítson közös listát. Ezt nyugodt szívvel tudnám magyar modellként elfogadásra ajánlani. Délvidéken tavaly léptettek életbe egy ilyen rendszert, mely ha nem is nevezhetõ tökéletesnek, de mûködõképes volt. Amúgy az ún. belsõ választások sajnálatosan meghiúsított, eredeti elképzeléséhez való visszatérésrõl is beszélhetünk. A magyar modell két lehetséges pozitív hozadékát emelném ki: egy ilyen elõvéleményezett közös lista jelentõsebb számban megmozdítaná az embereket, másrészt a választási kampányban nem kiáltanának egymásra kígyót-békát a pártok és a jelöltek, hiszen közös munkára készülnek. Tehát a politikai sokszínûségünket is megõriznénk, és az erõs, egységes képviselet elve sem sérülne. Könnyû elképzelni, hogy amennyiben ténylegesen módosulni fognak a választási törvények, és - példának okáért - a polgármestereket az elsõ körben, egyszerû többséggel fogjuk megválasztani, összefogásunk milyen sok helyet biztosítana számunkra. Például visszanyerhetnénk Marosvásárhelyt, és jó eséllyel több elöljárót választhatnánk magunknak, mint amennyivel jelenleg együttvéve az RMDSZ és az MPP rendelkezik. Ráadásul az önkormányzati választásokon a koalíciókra érvényes magasabb küszöb megugrása sem jelentene problémát, azt még egy húszszázalékos lakossági arány esetében is könynyedén teljesíteni tudnánk; következésképpen tervünk megvalósításához semmi más, csak kellõ politikai akarat szükségeltetik. Mindezeket szem elõtt tartva, arra kérem a felelõsen gondolkodó politikai szereplõket, hogy fontolják meg javaslatomat, mert ez az erdélyi magyarok érdekét szolgálná. A törvényhozási választásokra is van konkrét elgondolásunk, ám elõbb azt kell látnunk, hogy az érdemi összefogásra megvan-e a szükséges közakarat.
- Megakadályozhatja-e a politikai összefogást az EMNT és az RMDSZ között az elmúlt idõszakban

2011. május 7.

Tõkés együttmûködne, de nincs kivel
Már a jövõ nyári önkormányzati választásokra együttmûködést javasol az erdélyi magyar politikai szervezeteknek Tõkés László: elõválasztásokat kezdeményezne a romániai magyarság körében, és az így kialakult sorrend alapján közös listát indítana valamennyi magyar párttal. �?tletét mind az RMDSZ, mind az MPP elutasította.
Az Európai Parlament egyik alelnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke a nevével fémjelzett Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzéséhez szükséges támogató aláírások benyújtása után a Krónikának elmondta, hogy az új párt az erdélyi magyarok politikai eszköze kíván lenni. A romániai magyarság megmaradásához elengedhetetlen az önrendelkezés kivívása, de ennek kimunkálásához új eszközre is szükség van, ez pedig egy hatékony, kis költségvetésû, modern és európai néppárt lehet - szögezte le, hozzátéve, hogy az EMNP a legmodernebb párt lesz Romániában. A sokszínûség, a politikai pluralizmus európai, sõt, egyetemes érték - felelte arra a felvetésre, hogy a romániai magyarság érdekeit e pillanatban már két politikai formáció is képviseli. Olyan idõszakban, amikor az erdélyi közösség rendkívüli mértékben megosztott, több mint fele már el sem megy szavazni, vagy netán román pártokra voksol, olyan plurális összefogásra van szükség, amely még azokat is megmozdítja, akik eddig távolmaradásukkal jelezték, hogy megundorodtak a politikától - vallja a politikus, aki szerint az újfajta összefogás nemzeti korparancs, nélküle sem autonómia, sem magyar jövõ nem képzelhetõ el Erdélyben. Ennek céljából mindenkivel a közös nevezõ megtalálására törekszünk - fûzte hozzá. A romániai magyar elõválasztásokat a 2011 õszén tartandó romániai népszámlálás utánra idõzítené Tõkés, aki szerint fontos a parlamenti jelenlét, de ez nem minden. Törvényi garanciákra, törvénysértés esetén érvényesíthetõ szankciókra, illetve önálló intézményrendszerre van szükségünk, de arról sem szabad megfeledkezniük a romániai magyaroknak, hogy õk maguk is sokat tudnak tenni saját sorsuk jobbra fordításáért. Autonómiát csak önigazgatásra képes közösség tudhat kivívni magának. Téves az az álláspont, hogy a mi gondjainkat majd Bukarestben fogják megoldani - szögezte le.
Tõkés nem gondolja komolyan a javaslatát, csak nagy elveket pufogtat hiszen az általa vezetett csoportosulás nem kívánt részt venni az RMDSZ által korábban szervezett elõválasztásokon - jelentette ki Kovács Péter, az RMDSZ fõtitkára, emlékeztetve arra, hogy az RMDSZ huszonegy éven át szervezett elõválasztást, amelyen megmérethették magukat a platformok, az ifjúsági szervezetek, bárki, aki ezt akarta. Tõkés számára ez nem volt fontos, amíg az RMDSZ javasolta, sõt, féltek a megmérettetéstõl, nem vállalták a közös listát. �?s ha most közös listát akarnak, akkor miért alapítanak új pártot? - kérdezte.
Szász Jenõ, az MPP elnöke más érvekkel utasította el az ajánlatot: szerinte az önkormányzati választás önmagában is elõválasztást jelent, és alkalmas lehetõség annak felmérésére, hogy az RMDSZ, az MPP és a bejegyzés elõtt álló Erdélyi Magyar Néppárt között milyenek az erõviszonyok, amelyek alapján majd a parlamenti választásokra készülhetnek. Megismételte azt a korábbi felvetését is, hogy az önkormányzati választásokon az RMDSZ jelöltjeivel szemben úgynevezett nemzeti alternatívát kellene felállítani, amely meglátása szerint az MPP, az EMNT (vagy EMNP) és a SZNT által indítandó közös jelölteket jelentené.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. május 9.

RMDSZ, MPP - nem akarnak elõválasztásokat
Elutasítják az erdélyi magyar politikai szervezetek vezetõi Tõkés Lászlónak, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökének azon javaslatát, hogy az erdélyi magyar politikai préri résztvevõi közös elõválasztásokon döntsenek a jövõ évi önkormányzati választások jelöltjeirõl. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök egyenesen komolytalannak minõsítette az EP-alelnök lapunknak adott nyilatkozatát, míg Szász Jenõ, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke úgy nyilatkozott, értelmetlen és tét nélküli az elõválasztás.
Kelemen Hunor a Krónikának úgy nyilatkozott, nem foglalkoznak azzal, amit az EMNT képviselõi a sajtón keresztül üzennek, hiszen az komolytalan.
Az RMDSZ 2008-ig rendszeresen szervezett belsõ általános és elektoros elõválasztásokat, van ebben gyakorlatunk, sok esetben hasznosnak bizonyult, azonban amikor 2008-ban megjelent Szász Jenõ versenypártja, már nem láttuk értelmét - emlékeztetett a szövetségi elnök. Hozzáfûzte, nem hisz az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) képviselõinek, szerinte ugyanis Tõkés László javaslata és a bejegyzés elõtt álló párt képviselõinek nyilatkozatai ellentmondanak egymásnak.
Amikor új pártot jegyeznek be és képviselõik hangoztatják, hogy megméretik magukat az önkormányzati választásokon, nem tudom eldönteni, hogy nekik higgyek vagy a vezetõjüknek - nyilatkozta Kelemen Hunor.
Kovács Péter, az RMDSZ fõtitkára eközben úgy véli, Tõkés László javaslata csak kommunikációs trükk, szerinte az EMNT elnöke nem akar elõválasztásokat. Szerinte a javaslat komolytalanságát az is jelzi, hogy korábban a Tõkés vezette politikai platformok nem voltak hajlandók részt venni az RMDSZ szervezte belsõ elõválasztásokon.
Az erdélyi magyar elõválasztás ötletéért Szász Jenõ MPP-elnök sem rajong. Nem látom értelmét az önkormányzati választásokat megelõzõ elõválasztásoknak, tét nélkülinek érzem, ezzel nem lehet motiválni a választókat - nyilatkozta a Krónikának a polgári alakulat vezetõje. Hozzátette: az elõválasztásokat önmagában nem tartja rossz ötletnek, de szerinte erre nem az önkormányzati, hanem a parlamenti választások elõtt lenne szükség. A MPP elnöke szerint azonban ebben az esetben sem kell külön elõválasztásokat tartani, hanem az önkormányzati választásokat kell a parlamenti választások elõválasztásának tekinteni.
Az önkormányzati választásokon kétpólusú rendszert látok jónak, ahol az RMDSZ a baloldali párt, és vele szemben indul a Magyar Polgári Pártból, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsból és a Székely Nemzeti Tanácsból álló nemzeti alternatíva. Nem hagynám annyiban az RMDSZ húszéves csõdpolitikáját - nyilatkozta Szász. Hozzáfûzte, akkor lenne teljes az erdélyi magyar rendszerváltozás ha a nemzeti oldal képviselõi a gyõztes önkormányzati választásokat követõen a parlamentbe is bejutnának.
Krónika (Kolozsvár)

2011. május 9.

Versengés kényszerhelyzetekkel
Az új romániai magyar politikai erõ, az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyeztetése érdekében, a támogató aláírások bírósági benyújtásának pillanata új idõszak kezdetét jelenti a romániai magyar politikában.
Olyan új idõszak rajtolt, amelyben, mint még eddig soha, a versengésre tevõdik át a hangsúly. A Tõkés László által alapítandó néppárt hivatalos bejegyzési kísérletének, illetve folyamatának sorsát nehéz megjósolni, de tény, hogy az aláírások összegyûjtése nem jelentett gondot az új párt létrehozásán fáradozóknak. Sõt, némi meglepetésként gördülékenyen, különösebb botrányba torkolló akadályoztatások nélkül szerezték meg a csaknem 30 ezer aláírást - legalábbis az indítványozók nyilatkozatai szerint. Mindez azt vetíti elõre, hogy az RMDSZ nem kívánja nyíltan, közvetlenül megakadályozni az új párt bejegyzését, ugyanis ebbõl a háborúból a szövetség önmaga is vesztesként kerülne ki még akkor is, ha jogi eszközökkel sikeresen meg tudná akadályozni az új párt létrejöttét.
Amennyiben valóban talpra állhat és elkezdi mûködését a Tõkés László és a Fidesz által óhajtott új jobboldali erdélyi szatelitpárt, akkor ez bizonyos kényszerhelyzetek megkövesedését jelenti a politikai küzdelemben résztvevõ felek számára. Elsõsorban az RMDSZ-nek kell szembesülnie ilyen kényszerhelyzettel, hiszen az új párt megjelenése arra ítéli az érdekvédelmi szövetséget, hogy a végsõkig kitartson jelenlegi fõ kormányzó partnere, a Demokrata Liberális Párt mellett. Ez azt jelenti, hogy az RMDSZ-nek mindent el kell követnie azért, hogy kormányon maradjon a 2012-es õszi parlamenti választásokig, és ezt lehetõleg úgy kell megtennie, hogy minimálisra csökkentse az ebbõl adódó népszerûségveszteséget. Ilyen veszteségnek a veszélye fõként akkor merül fel, ha a koalíciós partnerek immár sokadszorra megszegik adott szavukat, és a kisebbségi törvénytervezet az idén sem válik hatályos jogszabállyá. Ebben az esetben az RMDSZ-nek olyan, már-már lehetetlen kommunikációs mutatványt kell végrehajtania, hogy választói elõtt elfogadtassa az újabb kudarcot, ugyanakkor olyan remény perspektíváját kell felvázolnia, amely elfogadhatóan megindokolja a kormányon való maradás szükségességét.
Az új párt megjelenése esetén az ellenzékbe vonulás egyelõre kész öngyilkosság az RMDSZ számára, amelynek jelenlegi és egyedüli legstabilabb partnere a PDL. Ennek a partnernek az elvesztése most azért kockázatos, mert egyelõre az ellenzéki pártoknak nincs szükségük a koalíciók stabilitásának biztosítására szakosodott RMDSZ-re. Az ellenzéki pártszövetségnek több mint 50 százalékos a támogatottsága a közvélemény-kutatások szerint, így a Szociál-Liberális Unió (USL) nem állna szóba komolyan az RMDSZ-szel az ellenzéki vezérek szirénhangjai dacára sem. Az USL számára jelenleg az RMDSZ pusztán egyetlen cél miatt fontos, éspedig azért, hogy a szövetség buktassa meg a jelenlegi kormányt, viszont ezért a szolgálatáért túl keveset ajánlana, hiszen az ellenzék koalíciója egyelõre stabil, és esetleges kormányra kerülésük esetében semmi szükségük nincs még egy újabb partnerre, hiszen már az USL alkotta három párt viszonya sem felhõtlen.
Az RMDSZ kényszerhelyzetébõl eredõ mozgástér szélessége tehát elsõsorban a kisebbségi törvénytervezet elfogadásától függ, valamint attól, hogy a román belpolitikában miként alakulnak az erõviszonyok. Nem kizárt ugyanis, hogy újabb román pártok is megalakulnak a közeljövõben, ami a szavazatok felaprózódásához vezet, ebben az esetben az RMDSZ szerepe ismét felértékelõdhet.
Az Erdélyi Magyar Néppárt lehetõségeit korlátozza, hogy az új párt körül egyelõre olyan politikusok sürögnek-forognak, akik korábban már szerepet vállaltak a romániai magyar közéletben. Arcukat jól ismerik a választók, akik azt is tudják, hogy mit tettek le az asztalra, vagy éppen mit mulasztottak el megtenni. Így a néppárt elõnyt kovácsolhat új politikai erõ mivoltából, és friss lendülettel indulhat neki a küzdelemnek, de az eddig látható politikusoknak a politikai értelemben vett elhasználódottsága egyelõre alaposan megkérdõjelezi sikerüket. A néppárt tehát csak akkor fog tudni nagyot robbantani a romániai magyar belpolitikában, ha olyan új személyeket lesz képes felmutatni, akik valóban ismeretlenek, ám kiemelkedõ tehetségük meg erõs vágyuk képessé teszi õket a politikai pálya bejárására. Egyelõre nagy kérdés, hogy a Fidesz támogatása elégséges-e ahhoz, hogy eddig rejtõzködõ fiatal tehetséges erdélyi magyar politikai elit bukkanjon fel a néppárt kötelékében, ha egyáltalán létezik ilyen.
Az új párt megjelenésével legtöbbet a Magyar Polgári Párt (MPP) fog veszíteni, hiszen ez az alakulat a jelenlegi vezetésével a névtelenségbe süllyedhet, és az önkormányzati választásokon féltucatnyi településpárttá töpörödhet, elveszítve a mostani, székelyföldi regionális párti nimbuszát, ami egyelõre még figyelemre méltó partnerré teszi. Az önkormányzati választások elõtt kevésbé valószínû, hogy a három fél szövetkezzen egymással. Sem a Tõkés László által javasolt elõválasztások, sem a Szász Jenõ által indítványozott nemzeti alternatíva mögött nincs olyan kölcsönös, közös érdektér a politikai logika szerint, ami valós kovásza lehetne valamilyen fajta együttmûködés kialakulásának. Így a jövõ nyári önkormányzati választásokig kegyetlen és kemény versengésre számíthatunk, amennyiben valóban új szereplõvel gazdagodik a romániai magyar pártpaletta.
BORB�?LY TAMÁS 
Szabadság (Kolozsvár)

2011. május 10.

�?sszebútorozott a Jobbik az MPP-vel
Stratégiai partnerség kialakítására törekszik a Jobbik az MPP-vel - jelentette be szatmárnémeti irodájának megnyitóján Szegedi Csanád, a szélsõségesnek tartott magyarországi alakulat EP-képviselõje. Az iroda egyébként a helyi MPP-székházban kapott helyet, az ideiglenes irodavezetõ pedig Hegedûs Pál, az MPP Szatmár megyei szervezetének elnöke.
Szombaton Szatmárnémetiben felavatták Szegedi Csanád jobbikos EP-képviselõ második romániai irodáját. A Hám János utca 4. szám alatt megnyílt képviselet irodavezetõi teendõit ideiglenesen Hegedûs Pál, a Magyar Polgári Párt Szatmár megyei szervezetének elnöke látja el. Ugyanez az ingatlan szolgál egyébként az MPP megyei szervezetének székházául is. Szegedi Csanád szerint a Jobbik stratégiai partnerség kialakítására törekszik az MPP-vel, Szász Jenõ, a polgári párt elnöke a Krónikának viszont úgy nyilatkozott: az együttmûködésük feltétele az, hogy a jobbik rendezze a Fideszhez fûzõdõ viszonyát.
Az irodanyitón jelen volt Morvai Krisztina európai parlamenti képviselõ is, valamint több Jobbikos országgyûlési képviselõ, illetve a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szervezet vezetõi. Szegedi Csanád kifejtette: helyben szeretnének határozottabban kiállni a magyarság ügye mellett, legfõbb célkitûzéseiknek pedig az autonómia kivívását, illetve a szabad nyelvhasználati jogok megszerzését tekintik. A képviselõ hangsúlyozta, hogy a Partiumban, ezen belül pedig az �?rmelléken is dolgoznak majd a területi autonómiáért.
Nem provokálni akarunk, nem akarjuk megsérteni a román-magyar együttélés szabályait - szögezte le Szegedi. - Az egyszerû embereknek hasonlóak a problémáik, mivel Romániában és Magyarországon egyaránt kihasznált állapotba kerültek az EU-csatlakozást követõen. Tönkretették a mezõgazdaságot és az erre épülõ feldolgozóipart, ez ellen kívánunk fellépni. A képviselõ hozzátette: román nemzetiségûek elõtt is nyitva áll az iroda, õk is kérhetnek bátran segítséget. Szegedi szerint a nemzeti érdekek érvényesítése érdekében készek együttmûködni bármelyik romániai magyar szervezettel. Mint elhangzott, eddig az MPP mutatkozott a leginkább nyitottnak irányukban, a Jobbik és a polgári párt megyei szervezetei pedig már megkezdték az egyeztetést az esetleges közös munka érdekében. Stratégiai partnerséget szeretnénk kialakítani a Magyar Polgári Párttal - jelentette ki az EP-képviselõ.
Morvai Krisztina egyetértett képviselõtársával abban, hogy az EU-csatlakozás vesztesei vagyunk. Ideje lenne komolyan venni és alkalmazni az EU-s normákat, különösképpen az emberi jogokra vonatkozókat - hangsúlyozta. - Nemcsak az Európai Unió alapszabályában, de az ENSZ-ében is kiemelt helyen szerepel a nemzetek önrendelkezéshez való joga, ezeket akarjuk érvényesíteni. A jogszabályok szerint például súlyos jogsértésnek számít az etnikai arányok megváltoztatása betelepítések révén, amit Erdélyben, illetve a Partiumban nagymértékben eszközöltek az utóbbi évtizedekben.
A Magyar Polgári Párt nem tekinti a Jobbikot politikai közellenségnek, miként az RMDSZ teszi, hanem egy radikális nemzeti pártnak tartja, amelyet a magyar választópolgárok 17 százaléka legitimizált, és amelynek ennél fogva helye van a magyar politikában - jelentette ki a Krónikának az MPP és a Jobbik partnerségét firtató kérdésére Szász Jenõ MPP-elnök. - Mivel az RMDSZ EP-képviselõi nem képviselik megfelelõen az erdélyi magyar érdekeket Brüsszelben, semmi kivetnivalót nem találunk abban, ha nemzetileg elkötelezett magyarországi EP-képviselõk vagy pártok Erdélyben irodákat nyitnak. Szász ugyanakkor elmondta, az MPP természetes politikai szövetségese a Fidesz, ezért a Jobbiknak elõbb rendeznie kell Magyarországon a viszonyát a Fidesszel, hogy Erdélyben új kapcsolatot tudjon kialakítani az MPP-vel.
Amint arról korábban írtunk, Csehi Árpád Szatmár megyei RMDSZ-elnök úgy véli, a Jobbik szatmárnémeti megjelenése nem kívánatos, mivel ez maga után vonja román szélsõséges szervezetek megjelenését.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár)

2011. május 11.

Letölthető Word dokumentum (DOCX)

Népszámlálás itthon: a magyarság egységét rombolják
Alig kezdõdött meg az októberre esedékes népszámlálás fõpróbája Romániában, máris konfliktusok bontakoznak ki a felmérés körül: a Maros megyei prefektus, Marius Paºcan arra szólította fel a vidék lakosait, vallják magukat székelynek vagy éppen csángónak - lelkiismeretüknek megfelelõen.
Kovács Péter, az RMDSZ fõtitkára az �?j Magyar Szónak azt nyilatkozta, nem véletlen, hogy már most megkezdõdött a hangulatkeltés, ebbõl látszik, hogy tétje van a statisztikai adatok gyûjtésének. A politikus szerint több forró pontja is van Erdélynek, ahol a magyar közösség egységét különbözõ eszközökkel megpróbálják megbontani, az RMDSZ arra készül, hogy az októberi népszámlálás közeledtével sokasodnak a konfliktusok.
Régi csel
A Maros megyei RMDSZ nyilatkozatban reagált a prefektus jó tanácsaira. A szervezet elnöke, Kelemen Atilla szerint Paºcan félrevezeti az embereket. Ez nyilvánvalóan rossz szándékú kísérlet, aminek a célja a megosztás, a következményei beláthatatlanok lehetnek. Ha az erdélyi magyarságot úgynevezett magyarokra, székelyekre és csángókra osztva számlálják, statisztikai aránymutatóink jelentõsen megváltozhatnak - hangsúlyozta Kelemen, aki arra kéri a megye magyar nemzetiségû polgárait, hogy ne engedjenek az alattomos megtévesztésnek, vállalják bátran és öntudatosan magyar identitásukat, illetve magyar anyanyelvüket.
[.] Lesznek meglepetések
Háromszéken a Maros megyeinél nyugodtabb körülmények között zajlik a próbanépszámlálás. Erdély András, a Kovászna megyei prefektúra szóvivõje elmondta: a 61 kérdést tartalmazó kérdõív jelentõs része az épületre, lakásra, családra és személyekre vonatkozó adatokat összesíti, de újdonságokat is tartalmaz a dokumentum a tíz évvel korábbihoz képest. Ezek közé tartozik például a megkérdezett memória-, vagy látási zavarait tisztázó kérdés. Lõrinczi Ferenc, a Kovászna megyei statisztikai hivatal szakembere hangsúlyozta, ezek az adatok nem kerülnek feldolgozásra, vagyis azokat is felkeresik majd õsszel, akikrõl most is begyûjtötték az adatokat.

Erdély.ma, 2011. máj. 11.
Magyarok vagy székelyek?
Az õszre tervezett népszámlálási kérdõívek kijavítására szólítja fel az RMDSZ-t Szász Jenõ, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke. Ezekben a napokban országszerte próbanépszámlálás zajlik, amelynek kérdõívein az erdélyi magyarságot három kategóriában határozzák meg, magyarnak, székelynek vagy csángónak.
Szász Jenõ szerint eközben a románságot nem osztják földrajzi népességekre, így mócokra, oltyánokra, moldvaiakra, havasiakra stb. Az MPP elnöke arra kéri az RMDSZ józan politikusait kormányon belül hassanak oda, hogy az õszi népszámláláson a magyarság egy kategóriaként jelenjen meg a kérdõívekben. 
�?j Magyar Szó, Erdély.ma

2011. május 11.

Magyarok vagy székelyek?
Az õszre tervezett népszámlálási kérdõívek kijavítására szólítja fel az RMDSZ-t Szász Jenõ, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke. Ezekben a napokban országszerte próbanépszámlálás zajlik, amelynek kérdõívein az erdélyi magyarságot három kategóriában határozzák meg, magyarnak, székelynek vagy csángónak.
Szász Jenõ szerint eközben a románságot nem osztják földrajzi népességekre, így mócokra, oltyánokra, moldvaiakra, havasiakra stb. Az MPP elnöke arra kéri az RMDSZ józan politikusait kormányon belül hassanak oda, hogy az õszi népszámláláson a magyarság egy kategóriaként jelenjen meg a kérdõívekben. 
�?j Magyar Szó
Erdély.ma

2011. május 11.

Ellenõrzés a Demokrácia Központoknál
Több Demokrácia Központban tartott vizsgálatot múlt héten a pénzügyõrség, kolozsvári központi székházukban és néhány vidéki irodában ellenõrizték a dokumentumokat - erõsítette meg a hírt Gergely Balázs, a Demokrácia Központok igazgatója.
Kolozsváron három napig tartott az ellenõrzés, átvizsgálták a pénzügyi jelentéseket, iratokat, a könyvelést, de mindent rendben találtak. Szívélyesek voltak, büntetést nem szabtak ki - mondotta Gergely Balázs, aki szerint nem érdemes azon gondolkodni, hogy ki küldte fejükre a pénzügyõröket. Véleménye szerint szokványos vizsgálat volt, olyan, amilyet számos cégnél, alapítványnál, egyesületnél végeznek. Mûködésük elsõ percétõl úgy dolgoztak, hogy tevékenységük semmilyen szempontból ne legyen kifogásolható - fejtette ki a Háromszék érdeklõdésére. Azt is kiemelte, a hatóságok csak a pénzügyi dokumentumokat ellenõrizték, nem is akartak, de nem is jutottak hozzá az állampolgárságot igénylõk személyi adataihoz, nem vizsgálták azt sem, ki írta alá, és miért az új Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzéséhez szükséges támogató íveket - hangsúlyozta. Szász Jenõ, az MPP elnöke tegnap Sepsiszentgyörgyön úgy értékelte, a kormányon levõ RMDSZ küldte a Demokrácia Központok nyakára az ellenõröket, meg akarják akadályozni az új párt hivatalossá válását, hasonlóan járnak el, mint 2004-ben, amikor a Magyar Polgári Szövetség választási indulását gáncsolták el. Elmondta, a múlt hónapban az MPP-nél is jártak a választási hatóság ellenõrei, átvizsgálták az összes dokumentumot.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. május 11.

Magyar-magyar iszony, vagy közös fellépés
A cím nem elírás, nem véletlenül írtam magyar-magyar viszony helyett magyar-magyar iszonyt. Az ijesztgetésnek, félelemkeltésnek is minõsíthetõ kifejezést azért használom, mert az új politikai helyzetben, amennyiben a három romániai magyar párt, az RMDSZ, az MPP és most bejegyzési procedúra labirintusában bolyongó EMNP képtelen lesz már a jövõ évi helyhatósági választásokon közös jelölteket állítani, és egységesen ezekre szavazni, iszonyatos veszteséget könyvelhetnek el valamennyien.
A félre- és mellébeszélések helyett próbáljuk elõbb szemügyre venni azokat a belsõ folyamatokat, amelyek a hazai magyar politikai életben, a politikai preferenciák világában bekövetkeztek, és felerõsödésük máris valóság, társadalmi térnyerésük pedig a továbbiakban elõre borítékolható. A romániai magyar közélet a két évtizeddel ezelõtti (89-90-es fordulat utáni) állapothoz képest szétesett, szétforgácsolódott, és majdnem általánosnak minõsíthetõ kiábrándultságba és közönybe süllyedt. Ezt a folyamatot a magyarság közképviseletének veszélyeztetettsége felõl nézvést jól illusztrálja a magyarok választási kedvének lekonyuló grafikai görbéje.
Az okok firtatása helyett most csupán jelezzük, hogy az RMDSZ és az MPP kölcsönös és személyekre is szabott lejáratása megtette hatását. Helyben és országos, illetve erdélyi szinten egyaránt. A kölcsönös önkormányzati betartások és kakaskodások a ritka kivételektõl eltekintve a közképviselet minõségét rontják, és a közjó érvényesülését akadályozzák. Ez az erdélyi és a Kárpát-medencei politikai légköri magasságokban is uralkodó folyamat a helyi politikai élet alakulásának, illetve romlásának fõ oka. A helyzet eldurvulását és elmérgesedését érzékeltetik az internetes és a papíralapú kiadványok álneves kommentárjai, amelyek a vádaskodás, a szitkozódás és a fenyegetõ átkozódás szintjére süllyesztették a véleményformálást.
E negatív folyamatok következménye az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, majd a Tõkés-féle párt, azaz az Erdélyi Magyar Néppárt létrehozásának szándéka és megvalósult ténye. �?s hogy a mellé- és félrebeszéléseknek elejét vegyük, egyik legutóbbi Tõkés-interjú alapján szögezzük le a következõket: - Már a jövõ nyári önkormányzati választásokra együttmûködést javasol az erdélyi magyar politikai szervezeteknek Tõkés László, elõválasztásokat kezdeményezve a romániai magyarság körében, és az így kialakult sorrend alapján valamennyi párt már a helyhatósági megmérettetésen közös listát állítana - olvashatjuk a Krónikának adott interjúban. Eme újfajta összefogás nélkül sem autonómia, sem magyar jövõ nem képzelhetõ el Erdélyben - állapítja meg Tõkés László.
- Az EMNT választási koalíciót, azaz közös jelöltállítást javasol a helyhatósági választásokra és a parlamenti képviselõk jelölésére is. Ebben máris partnere a Székely Nemzeti Tanács. Ellenzõje Szász Jenõ személyében az MPP, amely az RMDSZ ellen szövetkezne az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal és a Székely Nemzeti Tanáccsal. Szász Jenõ szerint a romániai magyarság 80 százaléka nem akar új pártot. Sértés ne essék, de a politikai környezet ismeretében ez légbõl kapottnak tûnik, mondhatott volna kilencven százalékot is.
- A közös jelöltállítás kérdését, egyelõre, mellékvágányra tolja az RMDSZ csúcsvezetése is. Ennek nem csak a rivális Tõkés-párt megjelenése az oka, hanem a magyarországi nemzetpolitikában bekövetkezett markáns stratégiai változás is. Az RMDSZ-nek, kétségtelen, erdélyi szinten kiépült szervezeti hálózata van. A helyi önkormányzati képviselõk, a polgármesterek többsége az RMDSZ színeit képviseli. A mögöttük lévõ, õket támogató tömegbázis viszont fellazult, elbizonytalanodott, kiábrándult. Az összefogás szükségessége maradéktalanul a szórványban érvényesül, ahol elképzelhetetlen a tanácsi, adott esetben polgármesteri képviselet megszerzése. - Az RMDSZ csúcsvezetése egyelõre sérelmi politizálást gyakorol. Ebben minden egymáshoz közeledést ellehetetlenítenek egyes - manipulálható - politikusi, és fõleg újságírói túllihegések. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök ellenzi ugyan az új párt létrehozását, de ennek bejegyzését nem próbálja megóvni, ami realitásérzékre vall, hisz ezzel csak tovább rontaná az RMDSZ közösségi megítélését. Az RMDSZ sérelmi politizálására érdemes kitérni, mert ez a magyar-magyar kapcsolatok végzetes megromlásához vezethet. Az RMDSZ politikai monopolhelyzetének elvesztését bizonyos újságírói reagálások ellenségeskedéssé torzítják, az anyaországban Gyurcsány és a szellemében tovább élõ SZDSZ Orbán-ellenes indulatait plántálják át Erdélybe, negatív minõsítési kampányukban már-már Jan Slotát, C. V. Tudort is túlharsogják.
A magyar nemzetpolitika gyökeres átalakulása erdélyi kivetítõdésének elsõ jele az RMDSZ kiépült, tehát meglévõ struktúrájának mellõzése volt, amikor a könnyített eljárású állampolgári honosítás hatalmas munkájának elvégzésére az RMDSZ-tõl független hálózatot hozott létre, s kialakította a demokrácia központok ernyõjét. Az RMDSZ és az MPP is ragaszkodott a honosítás lebonyolításában való részvételhez, saját szolgálatait is felajánlotta, és hellyel-közzel gyakorolta is, jól érzékelve, hogy a demokrácia központok hálózatának kiépítése az EMNT malmára hajt üdítõen friss vizet, hisz a Gyurcsány-garnitúra nemzetrészeket magyarságból kitagadó üzelmei a határon túli magyarok körében általános ellenérzést váltottak ki. Erre gyógyír a könnyített visszahonosítás.
Ezt a lépést követte az ugyancsak az RMDSZ struktúrájához tartozó státusirodák megszüntetése. Ezeknek a gyakorlati szerepük egykori küldetésük teljesítése után, az igények csökkenésének arányában beszûkült, de megszüntetésük újabb jele volt az RMDSZ-monopólium csorbulásának. A monopolhelyzet leépítésének legátfogóbb intézkedése az iskolai támogatások lebonyolításának és folyósításának a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség hatáskörébe való visszautalása volt. Hangsúlyozom a visszautalást, amirõl a hazai kommentálók gyakran megfeledkeznek, mert eredetileg ez a feladatkör az elsõ Orbán-kormány idején az RMPSZ hatáskörébe tartozott, s a Medgyessy-Gyurcsány-éra húzta ki a külhoni magyarok eme szimpátia-szõnyegét a civil szervezet alól. A támogatások folyósítása Kárpát-medence-szerte mintegy egymillió-hatszázezer óvodást, iskolást és egyetemistát érint. Az egyébként jól mûködõ Iskola Alapítvány - elnöke éppen Kelemen Hunor - mellõzése ezért a legfájdalmasabban érinti az RMDSZ-vezetést.
Mindezt úgy is lehet minõsíteni, mint valami törlesztést a magyar kormányzat részérõl az RMDSZ-körökben máig is hangoztatott, a magyarországi politikai pártokkal való egyenlõ távolságtartás doktrínája miatt, amely, mondjuk ki: az erdélyi magyar fülnek nyilallóan fájdalmas, ha a Gyurcsány-éra nemzetrészeket kirekesztõ manõvereire gondolunk. A magyar kormányzat nem tesz egyebet, mint maga is alkalmazza a pártokkal való kapcsolattartásban az egyenlõ távolságtartást civil szervezetekre alapoz, s ezzel az RMDSZ monopolhelyzetét szûkíti.
Egyébként szögezzük le: minden ellenkezõ híresztelés ellenére Tõkés László fontosnak tartja az erõs parlamenti képviseletet, mindazokkal szemben, akik ezt valami ezoterikus mellénybe gombolkozva fölöslegesnek és inkább ártalmasnak, mint hasznosnak mondják. A képviselet biztosítását viszont a három párt és az EMNT összefogásában, közös jelöltállításban látja minden idõkben. Az RMDSZ-nek pedig, tetszik, nem tetszik, a múltbéli sérelmek ellenére - ez egyébként mindkét féllel megesett - meg kell állapodnia az együttmûködésben. Ez a kapu minden más elõjelû nyilatkozat ellenére nyitva áll. �?s precedensként nagy nyomatékkal esik latba a sikeres EP-választás.
Csak a pártok közötti viszonyrendszer újragondolása biztosíthatja a parlamenti képviselet, az autonómiateremtés sikerét, és nem a tömeg felhajtóereje nélküli hõzöngés, autonómiát papolás. Az elõválasztások idején a jobbító szándék és ennek megvalósítási képessége álljon versenybe, s a gyõztes mindent vigyen minden párt egységesen adja rá a voksát. A jelenlegi magyar kormányzat és az európai képviselet számunkra kegyelmi idõszakot biztosított, most kell élnünk ezzel a lehetõséggel, s akkor a pártok közötti viszony nem válik iszonnyá.
Sylvester Lajos
H

2011. május 11.

Népszámlálás: a magyarság felvállalására buzdítanak az erdélyi magyar pártok
Nemzetiségük fenntartás nélküli felvállalására fogják buzdítani a népszámlálást megelõzõ idõszakban a romániai magyarokat a hazai politikai-érdek-képviseleti szervezetek. Az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt (MPP) és a bejegyzés elõtt álló Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) politikusainak célkitûzése, hogy minél kevesebb erdélyi és moldvai magyar sétáljon bele a bizonyos hatósági személyek által ismét felállított csapdába, mely külön etnikumként határozza meg, és saját anyanyelvvel ruházza fel a székelységet és a csángókat. Utóbbiak esetében eltérnek az álláspontok arról, hogy minek is kellene vallaniuk magukat.
közélet valamennyi szereplõjének erõteljes és egyértelmû fellépésére van szükség ahhoz, hogy a romániai magyarok elkerüljék az õsszel esedékes népszámláláson az 1992-ben, majd rá tíz évre újból felállított csapdát, mely több népcsoportra szaggatta a másfél milliós kisebbséget. Erre manapság is történnek kísérletek.
A napokban Maros megye prefektusa, Marius Paºcan sajtótájékoztatón buzdította arra a térség lakóit, hogy vallják magukat bátran magyarnak, székelynek, csángónak.
A Krónika megkeresésére mindhárom hazai magyar párt - a kormányzó RMDSZ, a Magyar Polgári Párt (MPP) és a bejegyzés elõtt álló Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) - az identitás vállalása mellett és a magyarság szétdarabolása ellen foglalt állást. Az RMDSZ Maros megyei szervezete sajtóközleményben is elítélte Marius Paºcan prefektus rossz szándékúnak nevezett megosztási kísérletét, melynek következményei beláthatatlanok kisebbségi helyzetünket illetõen, ugyanis ha az erdélyi magyarságot úgynevezett magyarokra, székelyekre és csángókra osztva számlálják, statisztikai aránymutatóink jelentõsen megváltozhatnak.
RMDSZ, EMNT: óriási a tét
Ha a román politikusoknak - gondolom, hogy a Maros megyei prefektust is közéjük sorolhatom - ennyire fontos, hogy keresztbe tegyenek a hazai magyarságnak, akkor ennek a népszámlálásnak számunkra is óriási a tétje - vélekedett Kovács Péter. A szövetség fõtitkára elmondta, hogy az RMDSZ hamarosan teljes erõvel beindítja azt a tudatosító kampányát, melynek során az identitásvállalás fontosságára kívánja felhívni a hazai magyarság figyelmét. Ez nem azt jelenti az RMDSZ felfogásában, hogy az erdélyi cigányságot, illetve a bákói vagy Neamþ megyei románokat is arra fogják rávenni, hogy magyaroknak, esetleg csángóknak vallják magukat. Legyen világos: nem fogunk nemzeti térítést végezni. De a vegyes közösségben vagy vegyes házasságban élõ magyarjainkat is arra biztatjuk, hogy vállalják nemzetiségüket - szögezte le Kovács Péter.
A közelgõ népszámlálás tétjét az alakulófélben lévõ Erdélyi Magyar Néppárt is átérzi. �?ppen ezért a politikai alakulatot kezdeményezõ Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) álláspontja szerint a kérdésben nemcsak a politikai alakulatok illetékesek megszólalni; kötelezõ módon a történelmi egyházakat és a civil szférát is be kell vonni. �?ppen ezért mi nem fogunk külön kampányolni, hanem egységes fellépést szorgalmazunk - fejtette ki a Krónikának Toró T. Tibor. Az EMNT ügyvezetõ elnöke meggyõzõdésének adott hangot, miszerint ha a romániai magyarok minden egyes közéleti szereplõtõl, párttól, érdekvédelmi képviselettõl, egyháztól és szervezettõl azt hallják, hogy magyarnak kell vallaniuk magukat, ez meg is fog történni. Ha ez beválik, meggyõzõdésem szerint a romániai magyarság egységesen lép, és nem sétál be az 1992-ben, majd 2002-ben felállított csapdába - tette hozzá Toró.
Egymásnak üzenget Szász és Kovács
A múlt heti marosvásárhelyi incidens kapcsán Szász Jenõ, a Magyar Polgári Párt elnöke színvallásra szólította fel az RMDSZ-t. A polgári alakulat vezetõjének meglátásában ha az RMDSZ-szel kormányzó Demokrata-Liberális Párt (PDL) egyik prefektusa révén három különbözõ népcsoportra akarja osztani a romániai magyarságot, már fel kellene hogy merüljön a koalíció felbontásának kérdése.
Nem tudom elfogadni azt a cinizmust, hogy az RMDSZ Bukarestben egy olyan párt mellett kormányoz, amely háromba szakítaná a magyarságot, miközben itthon, Erdélyben úgy tesz, mintha aggódna a magyarságért - fejtette ki lapunknak Szász. Az MPP-elnök szerint a népszámlálás és annak eredménye több mint pártpolitikai ügy. Valamikor az RMDSZ is így látta, emlékeztetett a polgári politikus, mondván, hogy a romániai magyar kataszter összeállításáról még 1993-ban döntés született.
Szász Jenõ támadására reagálva Kovács Péter, az RMDSZ fõtitkára elmondta: valóban ki lehetne lépni a kormánykoalícióból és duzzogó szerepet vállalni, ám ettõl még nem oldódik meg egyetlen kérdés sem. El kell fogadnunk, hogy koalíciós partnereink nem tudnak egységesen lépni, vannak még embereik, akik idõnként úgymond félretrafálnak. Romániában egyetlen párt van, amelynek tagjai azt teszik, amit a vezetõjük mond, vagy akár csak kigondol, és ez éppen Szász Jenõnek a kézi vezérlésû alakulata - replikázott az RMDSZ-fõtitkár.
Kovács megítélésében nem is meglepõ a Maros megyei prefektus nyilatkozata annak tudatában, hogy az elmúlt hetekben szinte egymást érték a magyarellenes kijelentések és megnyilvánulások. Kérdésünkre, hogy ezt az ügyet felhozták-e koalíciós partnerüknek, az RMDSZ fõtitkára csak annyit mondott: nincs errõl tudomása.
MCSMSZ: több lesz a csángó
A csángókérdésrõl szólva Kovács Péter beismerte, hogy ez 2011-ben is rendkívül kényes téma - fõként az érintettek esetében. Mi arra ösztönöznénk õket, hogy vallják magukat csángóknak - fejtette ki a szövetség elöljárója. A Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) álláspontja azonban némiképp eltér az RMDSZ politikusaiétól.
A csángó szövetség elnöke, Solomon Adrián például azt szeretné, ha a csángók magyaroknak vallanák magukat. Tudatában vagyunk annak, hogy még a tömbben élõ és magyarul beszélõ csángókat is nehéz meggyõzni errõl. Mint ahogy arról is, hogy az általuk beszélt, úgynevezett csángó nyelv lényegében magyar, csak annak egy archaikus változata. �?ppen ezért mi nem fogjuk sem azt mondani, hogy vallják magukat magyarnak, sem azt, hogy románoknak mondják magukat - nyilatkozta lapunknak Solomon. Az MCSMSZ vezetõje bizakodónak mutatkozik: szerinte az idén sokkal többen fogják vállalni identitásukat, mint kilenc évvel ezelõtt. Akkor - akárcsak a korábbi népszámlálások alkalmával - a moldvai magyarok jelentõs része római katolikus vallású román nemzetiségûnek vallotta magát. A 2002-es népszámlálás eredményei óriási eltérést mutattak a hivatalos és valós adatokat illetõen. Mi azt szeretnénk elérni, hogy falvainkban korrekt személyek objektív népszámlálást végezzenek - tette hozzá Solomon Adrián.
Kérdésünkre, hogy az MCSMSZ vagy a román kormányban jelen lévõ RMDSZ mit tehet ennek érdekében, a csángó szövetség elnöke nem kívánt nyilatkozni. Mint mondotta, erre vonatkozóan már elkészült a stratégia, viszont még nem alkalmas nyilvánosságra hozni.
Horváth István: nincs szegregációs veszély
Az identitás kérdése a csángókon kívül a székelység esetében is felmerül. A legutóbbi, 2002-es népszámláláson már sokkal kevesebben vallották magukat székelynek, mint tíz évvel korábban. Amennyiben ez a tendencia folytatódik, 2011-ben még kevesebb erdélyi magyar ragaszkodik majd székelységéhez, véli Horváth István kolozsvári szociológus.
Nem hinném, hogy ez a szegregációs veszély fenyegetne, bár az idõközben megalakult számos székely szervezet által kifejtett hatást még senki nem tanulmányozta - fejtette ki lapunknak a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke. Szerinte az úgynevezett székelyföldi brand hangoztatásától a Székely Nemzeti Tanács puszta jelenlétéig sok mindennek lehet vonzereje, még abban az esetben is, ha ezek közül egyik sem buzdítja arra a térség lakóit, hogy a népszámláláson székelyeknek vallják magukat.
�?gy, ahogy a szászokat meg a svábokat a népszámlálás végsõ feldolgozásakor a németek közé sorolják, így történik a székelyekkel is. A részletes eredményekben ugyan még külön etnikumként jelennek meg, de ezekkel a számokkal csak a politikusok szoktak manipulálni. A hivatalos statisztika szerint a székelyek is magyarok - hangsúlyozta Horváth.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsv

2011. május 20.

Átállás autokratikus üzemmódra
Debreczeni József politikai elemzõ egykor tanácsadója volt Orbán Viktornak, ma a miniszterelnök egyik legélesebb bírálója. A Miskolcon élõ publicistával - aki Antall Józsefrõl, Orbán Viktorról és Gyurcsány Ferencrõl is írt már könyvet - a második Fidesz-kabinet elsõ évérõl beszélgettünk. Orbán törekvése ugyanaz, mint Szász Jenõ esetében: erõs riválist állítani, pártot gründolni az RMDSZ-szel szemben, kockáztatva azt a katasztrófát, hogy a megosztottság nyomán a magyarság nem tud képviseletet küldeni a román parlamentbe.
Magyarországon a tavalyi választások után lezárult egy nyolcéves korszak. Miként értékeli a második Orbán-kormány elsõ évét, Mi az, amire számított, s mi az, ami meglepte ez idõ alatt?
Azzal kezdem, hogy nem nyolcéves korszak zárult le, hanem két évtizedes, a harmadik Magyar Köztársaságé. 1998-ban még az volt a szlogen, hogy ami történt, az több mint kormányváltás, most fülkeforradalomról beszélnek, illetve arról, hogy véget ért az átmenet korszaka, s csakugyan egy teljesen új idõszak kezdõdött. A választások elõtt pár hónappal megjelent egy könyvem, amelyrõl akkor sokan azt mondták, hogy túl pesszimista jövõképet vázoltam fel arról, hogy mi történhet, hogy ha a Fidesznek meglesz az általam akkor már biztosra vett kétharmados többsége. Ma nemcsak azt mondják, hogy igazam lett, hanem azt, hogy nem voltam elég pesszimista.
A választási eredmény ismeretében lehetett is számítani arra, hogy a Fidesz gyakorlatilag mindenhez hozzányúl, amire kétharmados többsége felhatalmazza.
Mindenekelõtt a parlamentáris demokráciának az intézményrendszerét autokratikus üzemmódra állította át pár hét leforgása alatt. Az összes elérhetõ közjogi intézményben olyan személycserék történtek, hogy Orbán mindegyik élére a közvetlen bizalmasát ültette. Vagy pedig feloszlatott szervezeteket, mint az Országos Választási Bizottságot a mandátuma lejárta elõtt, továbbá az ORTT-t, az összes kuratóriumot feloszlatták, s egy új hatóságot hoztak létre kilencéves mandátummal. A legfõbb ügyészi posztra visszaültették Polt Pétert, az alkotmánybírák jelölésének a módját megváltoztatták, illetve hamarosan 15-re emelik a létszámukat. Közben az Alkotmánybíróság jogkörét csökkentették. Hosszasan lehetne még sorolni, a Magyar Nemzeti Bank elnökének a kivételével minden posztot elfoglaltak. A korai római császársághoz hasonló hatalmi képlet jött létre, ott is megvoltak a különbözõ, a demokráciához tartozó intézmények, csakhogy mindegyik vezetését ugyanaz a személy töltötte be. Itt nem ugyanaz a személy, csak ugyanannak a személynek a bizalmasai. A másik jelenség, hogy megindult egy támadás a demokratikus alapjogok ellen, például a médiatörvény óriási vihart kavart a nyugati sajtóban is, most a független bíróságok vannak terítéken, alkotmányban rögzítették a bírák nyugdíjaztatását 62 éves koruktól, ami azzal a gyakorlati következménnyel fog járni, hogy az összes ítélõtáblán, a megyei bíróságok élén, a fõvárosi kerületi bíróságok élén is radikális személycserék következnek. Az új alkotmány már egy következõ lépés. Az elõzõ korszak úgy írható le, mint egy már meglévõ, korábbi intézmény átállítása autokratikus üzemmódra, most viszont az intézményeket is hozzáigazítják az egyeduralomhoz. �?n nem félek az önkényuralom szó használatától sem, hiszen amikor visszamenõleges hatállyal hoznak törvényeket, s amikor az Alkotmánybíróságot kasztrálják, s jogállami korlátok nem határolják be, akkor az egyeduralom önkényuralomként kezd mûködni. Az új alkotmány pedig még arra az esetre is biztosítékul szolgál, ha netán a Fidesz elvesztené a következõ választást, hiszen az összes fontos poszton, az Állami Számvevõszéktõl a médiahatóságig, olyan hatalmi bástyákkal lenne egy új kabinet körbevéve, hogy béna kacsaként mozdulni sem tudna. Sõt, az új Alkotmányban kétharmadossá teszik azokat az ügyeket, amelyek minden hagyományos parlamenti demokráciában a kormányzat hatáskörébe tartoznak. Az adó- és nyugdíjügyeket, az állami vagyonnal való gazdálkodást, a családtámogatás ügyét. A következõ kormánynak saját gazdaságpolitikája sem lehetne. Az is ki van találva, hogy a Költségvetési Tanácsnak olyan jogosultságot ad az új alkotmány, hogy megvétózhatja az elfogadott költségvetést, míg a köztársasági elnök új jogosítványa az, hogy ha az országnak március végéig nincs hatályos költségvetése, akkor feloszlathatja a Parlamentet. Tehát az Orbán szempontjából legrosszabb forgatókönyv esetén, ha netán elveszti a következõ választást, akkor egy év múlva e szerint a forgatókönyv szerint simán visszakerülhet a hatalomba.
Mit gondol, mi lehet az oka a hatalom ilyen túlbiztosítottságának? Mintha a kabinet nem bízna a saját sikerében, hogy ilyen módszerekkel igyekszik garantálni hatalmon maradását? Mintha nem az lenne a legfontosabb, hogy mi van most, hanem az, mi lesz, ha 2014-ben veszítenek.
Látszólag nincs probléma Orbán önbizalmával, persze kívülrõl ezt nem könnyû megítélni. Inkább azt mondanám, hogy az egész politikusi pályafutása azt mutatja, hogy õ rendkívül autokratikus személyiség, aki soha nem tudott tartósan politikai partnerekkel, szövetségesekkel együttmûködni, csak alá- és fölérendeltségi viszonyokban tudott gondolkodni, egyáltalán a kompromisszum, a konszenzus idegenek az õ szokásaitól, a mindenre kiterjedõ hatalom az, amiben gondolkodni és cselekedni tud. Most az történik az országgal, ami a Fideszben a kilencvenes évek elsõ felében már megtörtént. Azt is látni kell, hogy amirõl beszélek, az az átlagemberek kilencven százalékát nem érinti, nem érdekli, nem gondolkodnak közjogi szisztémában és alkotmányos alapelvekben.
Mostanában mégis úgy tûnik, hogy a választás évfordulójára jelentõsnek mondható a Fidesz támogatottságának a csökkenése.
A korábbival szemben a mostanában tapasztalható lemorzsolódásnak már elsõsorban szociális okai vannak, a demokráciát veszélyeztetõ intézkedések nem váltottak ki ilyen hatást, láthattuk, az új alkotmány elleni tiltakozások öszszesen alig pár tízezer embert mozgattak meg. Az egykulcsos, 16 százalékos adó például egyértelmûen a nagykeresetûek számára biztosított elõnyöket, ugyanõk azok, akik nagy adótámogatásokat tudnak leírni. A munkanélküli-támogatást radikálisan, három hónaposra csökkentették, sok más egyéb olyan szociális megszorítás van, amit az emberek ma már a saját bõrükön éreznek. A kormánypárt korábban alig érzékelhetõ népszerûségvesztése most már egyértelmû, a politikai elégedetlenségnél sokkal erõsebb hatású a szociális elégedetlenség.
A lemorzsolódás, a népszerûségvesztés nem igazán jelenik meg a többi párt népszerûségének növekedésében, ma a választókorúak abszolút többsége a bizonytalanok, preferencia nélküliek táborát erõsítik. Ez átmeneti állapot, a tömeg elõbb-utóbb megtalálja a maga kedvencét?
Az természetes menetrend, hogy az új kormányból kiábránduló emberek szimpátiája nem fordul más szervezet felé; most ezeknek az aránya a meglepõ, azoké, akik most nem szavaznának vagy nem tudnák, kire szavazzanak. Minimális mértékben növekedett a szocialisták, a Jobbik, illetve az LMP támogatottsága.
A baloldal óriási vereségen van túl, az MSZP nem vonzó párt a maga törzsszavazóit leszámítva, ráadásul nincs vagy csak minimális az együttmûködése az LMP-vel, márpedig az adott helyzet e két párt számára sokkal erõsebb együttmûködést indokolna. A nagy kérdés az, hogy a Fideszrõl anyagi okok miatt lemorzsolódó csalódottakat a baloldal tudja-e fölszívni, vagy a Jobbik. A jelek szerint a Fidesz abban érdekelt, hogy a baloldal minél kevésbé tudja ezeknek az embereknek a rokonszenvét visszaszerezni. Inkább menjenek a Jobbikhoz?
Hát, inkább sehova. Azt is tudni kell, hogy a kétharmados törvények sora fog most következni a választójogi törvénytõl kezdve az alkotmánybírósági törvényig. A választást illetõen a Fidesz érdekei azt diktálják, hogy egyfordulós választás legyen, egyszerû többséggel elnyerhetõ mandátum, illetve az egyéni kerületek túlsúlya. Ez önmagában demokratikus, Angliában is ilyen rendszer mûködik. Ha az ellenzék szétforgácsolt, akkor ilyen rendszerben 25-30 százalékkal könynyedén lehet nyerni akkor is, ha a Fidesznek súlyosan csökken a támogatottsága. A demokratikus ellenzéknek ilyen

2011. május 23.

Megalakult az RMDSZ Székelyföldi �?nkormányzati Tanácsa
�?sszefogásra, az értékek megbecsülésére és a majdani önálló székelyföldi régió létrejöttébe vetett bizalomra buzdított a három székely megye - Hargita, Kovászna és Maros - tanácselnöke azon a hétvégi marosvásárhelyi ülésen, melyen megalakult az RMDSZ Székelyföldi �?nkormányzati Tanácsa (SZ�?T).
Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök az egyetlen ujj tehetetlenségének példájával próbálta ecsetelni az összefogás fontosságát. Egy ujjal a legapróbb kavicsot sem vagyunk képesek felemelni - fogalmazott a háromszéki elöljáró. Ellenpéldaként kifejtette, hogy a több ujj, azaz az érdekvédelmi szövetség mintegy 1300 székelyföldi választott képviselõje olyan erõt ad a magyarságnak, mely egyértelmûvé teszi, hogy a régióban gyakorlatilag egyetlen döntés sem születhet az RMDSZ megkerülésével. Hargita megyei kollégája, Borboly Csaba tanácselnök is az önkormányzatiság erejére hivatkozott, amikor kijelentette: csupán idõ kérdése, hogy mikor válhat a Székelyföld Románia önálló régiójává.
Addig is legyünk büszkék sajátosságainkra - biztatta az esemény házigazdája, Lokodi Edit Emõke Maros megyei tanácselnök a vásárhelyi alakuló ülésen megjelent mintegy hatvan polgármestert, alpolgármestert és tanácsost. 
A jövõ évi választásokra gondolnak
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök beszédében kifejtette, a régiók szerinti felosztást az eltérõ igények, prioritások és cselekvési tervek tették szükségessé. Az önkormányzatiság elvének érvényesítését az RMDSZ már a kezdet kezdetétõl felvállalta, és a mai napig is prioritásként kezeli. Ennek eredményeként az elmúlt 21 évben a székelyföldi önkormányzatok megerõsödtek és megõrizték a többséget. A Székelyföldi �?nkormányzati Tanács megalakulása Kököstõl Nyárádszeredáig minden önkormányzat érdekeit felvállalja, tevékenységüket összehangolja - hangoztatta Kelemen.
A szövetségi elnök felhívta a jelenlévõk figyelmét arra, hogy az önkormányzati tanács tagjai a közösség érdekeit képviselik, de azon túl olyan üzeneteket kell megfogalmazniuk, amelyek a térség jövõképét tartalmazzák. Kelemen Hunor a tanácsalakítás politikai oldalára is kitért. Nem rejtette véka alá, hogy ezzel a lépéssel az RMDSZ az önkormányzati választásokat próbálja minél hatékonyabban elõkészíteni. 2012-ben verseny lesz az önkormányzati választásokon, és nem lesz könnyû dolgunk a Székelyföldön. De nekünk ezt a versenyt meg kell nyernünk! - hangsúlyozta az RMDSZ-elnök. �?gy vélte, ha a helyhatósági választásokat a szövetség megnyeri, másképpen tud készülni majd a parlamenti választásokra. Ma vannak olyan magyar emberek, magyar pártalapítók, akik azt mondják, hogy az erdélyi magyarságnak nem kell parlamenti képviselet. Ezt az álláspontot mi visszautasítjuk, és minden erõnkkel azon leszünk, hogy továbbra is képviseljük a romániai magyarság érdekeit a román parlamentben - tette hozzá Kelemen Hunor.
Köszönet a walesi hercegnek
Nem vagyok híve a székelykedésnek, de híve vagyok annak, hogy a Székelyföld mutassa meg saját arcát és fogalmazza meg saját céljait - fejtette ki Markó Béla kormányfõhelyettes, aki megköszönte Károly brit trónörökösnek azt a szolgálatot, amelyet kijelentéseivel az elmúlt napokban Erdélynek és a Székelyföldnek tett. Mint ismeretes, a herceg Románia legértékesebb exportcikkének nevezte Erdélyt. Borbély László is a regionalizálódási kezdeményezés gazdasági vetületét próbálta érzékeltetni. A szövetség politikai alelnöke felsorolt néhány pályázati lehetõséget, amelyekkel az önkormányzatok az elkövetkezõ idõszakban élhetnek. Nagyon fontos, hogy a régió fogalmazza meg céljait, prioritásait és éljen is velük - hangsúlyozta Borbély, aki szerint a három székely megyének egyértelmûen azonos célkitûzései vannak. A hatékony együttmûködés, a pályázási lehetõségeken túl, számos befektetést vonzhat a régióba, értékelte a környezetvédelmi miniszter arra bíztatva a helyhatóságok képviselõit, hogy nyugodtan kérdezzenek és tanuljanak egymástól, az csak a térség javára válhat. Miközben az alapszabály és a mûködési szabályzat megvitatása nem sok újat hozott, az elnökválasztás meglepetést okozott. Titkos szavazással Péter Ferenc, Szováta polgármestere került a testület élére, aki eddig igencsak ritkán nyilvánult meg politikusként, jobbára az önkormányzatra összpontosított. Az elnökségben a három megyei tanácselnök mellett Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, illetve Petres Sándor és Sófalvi László, a Hargita megyei tanács alelnökei kaptak helyet. A héten megalakul a Közép-Erdélyi �?nkormányzati Tanács is, míg a partiumi testület várhatóan június elején tartja alakuló ülését.
Kampányfogást sejt az ellenzék
Porhintésnek, kampányfogásnak tartom, hogy az RMDSZ megalakítja a regionális önkormányzati tanácsokat - kommentálta a SZ�?T megalakulásának hírét Papp Elõd. Az Erdélyi Magyar Néppárt ideiglenes elnökségének székelyföldi tagja a Krónikának úgy nyilatkozott: az RMDSZ annak tudatában alakítja meg regionális önkormányzati tanácsait, hogy az EMNP kezdeményezõi korábban bejelentették, regionálisan szervezik meg a bejegyzés elõtt álló pártot. Papp szerint az önkormányzati tanácsoknak nem lesz semmilyen hatáskörük, a politikai irányvonalat a párt országos vezetése határozza meg, és hozza meg a döntéseket is. Ez az egész készülõdés azt mutatja, hogy komolyan veszik az új pártot - jelentette ki a politikus.
A SZ�?T megalakulásáról Szász Jenõ, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke is hasonlóképpen vélekedik. Nincs semmi új az RMDSZ-ben, ha politikai döntést kell hozni, azt a központi vezetés teszi. Az, hogy a testület elnöki tisztségére nem valamelyik befolyásos önkormányzat vezetõjét választották, hanem Péter Ferenc szovátai polgármestert azt mutatja, az RMDSZ ismét nem engedi önállóan dönteni az önkormányzati képviselõket - nyilatkozta a Krónikának a polgári alakulat vezetõje. Hozzáfûzte: Péter Ferencet emberként tiszteli, de szerinte Borbély László bizalmi embere, aki így rajta tartja majd a szemét az új testületen. (Hány tagúak a testületek?. A három - székelyföldi, partiumi és belsõ-erdélyi - önkormányzati tanács tagjainak számát az RMDSZ a 2008-as helyi választások eredményei alapján határozta meg. Eszerint a székelyföldi polgármesterekbõl, alpolgármesterekbõl és tanácsosokból álló szervezet 62 tagot számlál, a partiumi 57-et, a belsõ-erdélyi 28 fõbõl áll majd. Az alapszabály értelmében valamennyiüket területi szervezeteik delegálják.)
Kiss Elõd-Gergely, Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

2011. május 23.

Az RMDSZ nem írta alá az együttmûködési megállapodást Marosvásárhelyen.
Csak az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Magyar Polgári Párt (MPP) Maros megyei vezetõi írták alá azt az együttmûködési megállapodást, amelyet hétfõ délelõtt az RMDSZ székházában mind a három félnek szentesítenie kellett volna. Különbözõ jóváhagyások hiányára hivatkozva, a szövetség marosvásárhelyi elnöke, Benedek István nem látta el kézjegyével azt a hárompontos egyezményt, amely a jövõ évi helyhatósági választásokra tervezett együttmûködés alapjaként szolgált volna. A felek mindenekelõtt egy olyan szövetséget hoztak volna létre, mely valós esélyt teremtene a 2008-ban elveszített önkormányzati többség visszaállítására, illetve arra, hogy tizenkét év után ismét magyar polgármester kerüljön a vegyes lakosságú nagyváros élére.
Az együttmûködési megállapodás helyett hasznos beszélgetés született, ahogy Benedek jellemezte a hétfõi találkozót. Az RMDSZ elnöke szerint sok mindent kell még tisztázni, ráadásul az általa vezetett szervezet szigorú szabályok alapján mûködik. Egyike ezeknek éppen az, hogy kulcskérdésekben az elnök nem hozhat döntést a választmány megkerülésével. Ennek ellenére Benedek István bizakodó és hajlik az együttmûködésre. Az együttmûködés megvalósul, mert nekünk is érdekünk, hogy közös jelöltet állítsunk - fogalmazott.
Egy dokumentum két olvasatban
A sorozatos egyeztetések ellenére a felek más-másként értelmezik a közös jelöltállítást. Az én olvasatomban mind a három fél jön a saját jelöltjével, és azok közül választjuk ki a legmegfelelõbbet - véli Benedek István.
Az MPP másként látja a helyzetet: László György elnök szerint mindhárom alakulatnak le kellene mondania az egyéni ambíciókról és közös, pártfüggetlen jelölttel kellene elõrukkolniuk. Olyannal, amilyen három esztendõvel ezelõtt lett volna Bölöni László - példálózott a polgáriak vezetõje Szász Jenõ pártelnök 2008-ban tett javaslatával. A marosvásárhelyi politikai életben semmiféle tisztséggel nem rendelkezõ kisebbik magyar párt vezetõje ugyanakkor kifejtette, hogy amennyiben nem sikerül független jelöltet találni, csoportosulása nem támogat egy RMDSZ-es pártkatonát.
A Krónika kérdésére, hogy a közös jelölt akár egy román nemzetiségû személy is lehetne, mint például Smaranda Enache, aki nemrég jelentette be, hogy versenybe száll a polgármesteri szék megszerzéséért, Jakab István, az EMNT elnöke határozott nemmel válaszolt. Világosan kifejtettük, hogy kimondottan magyar polgármestert szeretnénk - szögezte le, elvetve a magyarság körében nagy megbecsülésnek örülõ emberjogi harcos támogatási lehetõségét.
Két fronton harcol Benedek
Az egyensúlyteremtésben a leghálátlanabb feladat éppen a legnagyobb politikai párt vezetõjére, Benedek Istvánra vár. Az orvos-politikusnak nem csak a két ellenzéki alakulattal kell megtalálnia a közös hangnemet és jelöltet, hanem a maga szervezetében is meg kell vívnia a harcát.
Marosvásárhelyen már évek óta feszült a viszony a városi és a megyei szervezet vezetõi között, vagy legjobb esetben akadozik a kommunikáció. Hétfõn reggel Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei ügyvezetõ alelnöke még semmit nem tudott a tervezett együttmûködési aláírásról. Késõbb is csak annyiról értesült, hogy az EMNT meghívta a sajtót az RMDSZ székházába. A nemzeti tanács címérõl érkezõ meghívóban a szövegezõk említést tesznek arról, hogy az RMDSZ tárgyalócsoportjának egyik tagja Brassai volt. Az ügyvezetõ alelnök viszont cáfolta, hogy vele más magyar pártok képviselõi valaha is konzultáltak volna a közös jelöltállítás kérdésében.
A Krónika értesülései szerint a hét végén az RMDSZ csúcsvezetõi közül is néhányan leszóltak Benedeknek, hogy ne szövetkezzen az ellenzékkel.
Azzal váltunk el Benedek Istvántól a csütörtöki, utolsó tárgyalásunk után, amelyre éppen nálunk, a Demokrácia Központban került sor, hogy a megyei elnök beleegyezése nélkül is aláírja a megállapodást - emlékeztetett Kali István, az EMNT alelnöke.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

2011. május 25.

Pozsonyi és Dâmboviþa-parti ramazúri
Robert Fico a négy saroktornyos pozsonyi vár alatt dühöng, most már nem (csak) a kettõs állampolgárság, hanem a szlovák-magyar állampolgárok esetleges magyarhoni választójogának biztosítása ellen. Ebben az esetben szerinte a felvidéki magyarok fogják a budapesti politikai vezetést megválasztani, s a fránya magyarok így akarják elszakítani nagy múltú országuk déli részét.
Eszmetársa, Adrian Nãstase a Dâmboviþa partján hõzöng az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzése ellen, és kioktatja Traian Bãsescut, ha a mérsékelt RMDSZ-szel szemben a radikális EMNT-t támogatja, amely az erdélyiségét lobogtatja, egyértelmûvé válik, hogy az erdélyi párt el akar különülni Romániától, s gyengeelméjûeknek nevezi azokat, akik nem ismerik fel, hogy az 1,7 milliós magyar közösség veszélyes tömeget képez, ha a magyarok a nyugati radikálisok vonzáskörébe kerülnek. Szakítóképességünk ilyen felértékelése után ki kellene húznunk magunkat. Ekkora erõvel akár az uzoni virtusverseny erõpróbáit is megnyerhetnénk. Bár egyelõre még a kötélhúzásban jeleskedünk. Jó lenne ebben a hangnemben adomázgatni erõnkrõl és erényeinkrõl, ha a nemzeti önvizsgálatot mellõzve eltekintenénk attól, hogy az a nagy magyar felvidéki erõ, meglehet, félmilliós létszám alá töpörödik, s ezt a maradékot is rontja-bontja az anyanyelvû oktatás beszûkülése, az asszimiláció, az elvándorlás, a vegyes házasságok és az ezeket a folyamatokat elfogadó vegyes párt. Mifelénk pedig észre kell vennünk, hogy a politikailag is izmos nyakú Nãstase - ismervén az RMDSZ és a magyar kormányzat közti elhidegülést - Erdély elszakításának szokásos rémképével riogatva tulajdonképpen az EMNT és a magyar érdekképviselet közti árkot mélyíti, amiben számára partner vezérével az élen az MPP is, amely úgy gondolja, hogy az RMDSZ-t kirekesztõ erdélyi jobboldal egymagában is sikerre viszi majd az erdélyi magyar szavazó hadakat. No, de ne mi magunk gyengítsük a mások által ránk ruházott erõnket. Vannak biztató jelek is az összefogásra. Marosvásárhelyen a közös akarat pajzsára emelt magyar polgármesterjelölt visszaszerezheti a városvezetést. Szász Jenõ is hajlik arra, hogy szorgalmazza a szórványban élõk közös jelöltállítását.
Higgyük, hogy az RMDSZ, az EMNP és az MPP alapvetõ kérdésekben képes lesz a koalíciós együttmûködésre, s akkor lesz majd nagy ramazúri a Kis-Kárpátok alatt és a Dâmboviþa partján
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. június 1.

Borbély: Bölöni László jó megoldás lenne 2012-re
E pillanatban nem szerencsés dolog egy együttmûködési szerzõdés aláírása
Hónapok óta folynak a tárgyalások az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete és a többi magyar szervezet között arról, hogy közös polgármesterjelöltet állítsanak a jövõ évi helyhatósági választásokon. Pár nappal ezelõtt azonban nem sikerült megegyezni és együttmûködési szerzõdést aláírni. A történtekre Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke reagált, aki egy héttel korábban bejelentette, nem kíván újból indulni a megmérettetésen.
- Miért nem vállalja a jelölést?
- Régebb eldöntöttem ezt, és eljött az ideje, hogy bejelentsem, látva a szárnyra kelt spekulációkat. Nem bánom, hogy 2008-ban vállalkoztam, egyedi élmény volt számomra, bár nem térnék ki arra, mi volt az oka, hogy nem tudtuk visszaszerezni Marosvásárhelyt. De továbbra is drukkolok, és mindent megteszek, hogy visszaszerezzük Marosvásárhelyt, s egy olyan személyiséget jelöljünk, aki nemcsak a magyarok, hanem a románok érdekeit is képviseli, mert a mostani egy áldatlan állapot, tizenkét éve tart, a város érdeke, hogy a mostani polgármestert leváltsa, és egy olyan ember jöjjön a helyébe, aki tesz a városért. �?n nem vállalom, az RMDSZ számára a legnagyobb kihívás, hogy megjelölje azt a személyt, aki sikeres lesz.
- Folynak már ebben a témában a tárgyalások az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács között. Az elmúlt napokban kísérlet is történt egy együttmûködési megállapodás aláírására, amelybõl az RMDSZ végül kihátrált.
- A jó szándék biztos megvan azokban, akik tárgyaltak, de sem taktikailag, sem idõpont szempontjából nem lett volna szerencsés az aláírás. Elmondanám, hogy világos legyen mindenki számára: a Magyar Polgári Párt annyit ért el 2008-ban, hogy egy tanácsossal kevesebb jutott be az RMDSZ részérõl mind a városi, mind a megyei tanácsba. �?k maguk gyakorlatilag nem jutottak be sehová: egy polgármesterük van a megyében és néhány tanácsosuk. Az RMDSZ-nek 39 polgármestere és több mint 500 tanácsosa, tehát ilyen szempontból az MPP egy pártocska, amely nem tudott bizonyítani 2008-ban. De mindenkivel tárgyalni kell, a dialógust fenn kell tartani. Azonkívül van egy másik szervezet, amely pártot akar létrehozni, de még nincs bejegyezve. Tehát ebben a pillanatban véleményem szerint nem szerencsés taktikailag sem egy együttmûködési szerzõdést vagy akár szándéknyilatkozatot aláírni. Ezt megbeszéltük a városi szervezettel, és nem írtuk alá. Errõl tárgyalt az állandó tanács, ezért született a nyilatkozatunk, amely kimondja: az RMDSZ tárgyalóbizottságot nevez ki. Tényleg összefogásra van szükség, de megvan mindennek a pontosan felépített forgatókönyve. Az alapszabályzat szerint a municípiumok esetében a polgármester személyét a városi szervezet a megyei szervezettel közösen dönti el.
- A tárgyalásokra visszatérve: az MPP kategorikusan kijelentette, hogy RMDSZ-jelöltet semmiképp sem támogat. Véleményük szerint pártsemleges, közismert, köztiszteletben álló személynek kell lennie. Ilyen összefüggésben Bölöni László nevét említették.
- �?ppen ezért nem aktuális a szerzõdés aláírása, mert ha van egy olyan személyiség, aki nemcsak a magyarság bizalmát élvezi, de a románokét is - akit akár közvélemény-kutatás, akár tárgyalások alapján kell kijelölni - az akár RMDSZ-es, akár független jelölt lehet, de a lényeg, hogy nem kikötésekkel kezdjük a tárgyalásokat. Milyen tárgyalás az ilyen?
Bölöni Lászlóval kapcsolatban viszont kellene tisztázni néhány dolgot: 2008-ban tényleg felröppentették a nevét. �?n azonnal felhívtam, hiszen jó barátok vagyunk, megkérdeztem, valóban akar-e indulni. Elmondtam neki, ha úgy gondolja, hogy ez segít Marosvásárhelynek, és élvezi a magyar szervezetek bizalmát, én visszalépek, és õt támogatom. �? döntött úgy végül, hogy nem indul. Azt is megemlíteném, hogy 2008-ban nem volt más magyar jelölt.
- Szász Jenõ szerint ön és Frunda György beszélte le Bölöni Lászlót a jelöltségrõl.
- Ez nem igaz, az viszont igaz, hogy a tavaly õsszel személyesen beszéltem vele, s megkértem, gondolkozzon azon, hogy 2012-ben induljon a választásokon. �?n mellszélességgel támogatnám, hogy õ legyen a marosvásárhelyiek jelöltje. Azt mondta, ha megszületik az összefogás, akkor gondolkozik ezen. Azóta kétszer találkoztunk, legutóbb ezelõtt két héttel, és valószínû, hamarosan választ ad. Amikor arról lesz szó, hogy vállalja, leülünk, tárgyalunk errõl a szervezetekkel, mert Bölöni László valóban jó megoldás lenne 2012-re.
M�?ZES EDITH
Népújság (Marosvásárhely)

2011. június 18.

A forradalmár utóélete
A véletlen mûve, hogy Tõkés László pártjának bejegyzésérõl épp június 16-án, Nagy Imre és forradalmár társai újratemetésének napján tárgyalt/döntött a román bíróság. A tavalyi magyarországi kormányváltás óta nem fért kétség ahhoz, hogy lesz újabb erdélyi magyar párt, ami egy év elteltével meg is valósult.
Mindenki csak Tõkés-pártként emlegeti az Erdélyi Magyar Néppártot, mivel úgy tûnik, hogy neki és õérette született. Lehetne a Fidesz erdélyi tagozatának is nevezni, vagy Orbán Viktor erdélyi pártjának, de ez nem lenne elég, ahhoz, hogy gyökeret tudjon ereszteni az erdélyi politikai életben. Kell hozzá Tõkés neve, Tõkés arca, és nem utolsó sorban az õ politikai antitalentuma. Az egykori forradalmár megtépázott hírneve, megcsorbult feddhetetlensége dacára is Orbánék egyetlen esélye erdélyi térhódításuk biztosítására és az RMDSZ megbüntetésére. Kockázatos, de mindenképpen esély. Nézõpont kérdése megválaszolni a címben feltett kérdést, hogy sikeres lehet ez a párt. Attól függ, kinek mit jelent a siker. Arra elég lehet, hogy kiszorítsa a román parlamentbõl az RMDSZ-t, ahhoz viszont túl kevés, hogy átvegye helyét. Ha csak a bosszú a cél, tökéletes eszköz lehet - a párt is és Tõkés is.
�?j párt régi arcokkal
Orbánék a 2002-es bukásuk óta próbálkoztak már kihelyezett erdélyi tagozattal az RMDSZ ellenében, de Orbán személyes kampányrészvétele sem volt elegendõ a polgárinak nevezett belsõ ellenzék gyõzelméhez. Az elmúlt nyolc évben egyértelmûen bebizonyosodott, hogy Tõkés személye nélkül nem lehet RMDSZ ellenzéket építeni Erdélyben. Orbán Viktor és Kövér László helyi potentátjai, Szász Jenõ és párttársai, rendre alulmaradtak Markóval, az RMDSZ-el szemben, egyedül Tõkésnek, egyéni jelöltként sikerült felvennie a versenyt a 2007-es EP-választás során. Nem volt teljes a gyõzelem, mert az RMDSZ így is bejutott a brüsszeli parlamentbe, ám a Tõkés egyéni képviselõi mandátuma is összejött. Három RMDSZ képviselõ helyett ugyan csak kettõ jutott be, de a romániai magyarság végül is három személyt delegálhatott az európai törvényhozásba. Késélen táncolt a helyzet, a szerencsés végkifejlethez kellett a rendkívül alacsony román részvétel, ellenkezõ esetben brüsszeli képviselet nélkül maradt volna a legnagyobb lélekszámú kisebbségi magyar közösség. Egy év múlva, 2008-ban a román helyhatósági választásokon a Szász Jenõ vezette Magyar Polgári Párt (MPP) Tõkés és Orbán személyes kampánytámogatása dacára, ismételten csúfosan alulmaradt az RMDSZ-szel szemben. Talán az volt ez volt az a pillanat, amely mind Orbán, mind az RMDSZ számára egyértelmûvé tette a helyzetet. Markóék kiegyeztek Tõkéssel a 2009-es EP-választásra, odaadták neki a listavezetõ helyet, mert talán felmérték, hogy mégha kényelmetlen, kezelhetetlen útitársról is van szó, biztonságosabb õt újra a szövetségen belül tudni, mint egy esetlegesen egységesülõ ellenzék élén, tényleges vezetõként viszontlátni. Tõkés számára pedig ez volt az egyetlen megoldás a politikai túlélésre: újabb püspöki mandátumért nem indulhatott, a polgári ellenzék megosztottsága és erõtlensége folytán nem tudott politikai jövõt biztosítani. �? általában nem szokott számolni tettei-kijelentései politikai következményeivel, talán meg is kockáztatta volna az újbóli egyéni megmérettetést, még akkor is, ha ez a brüsszeli képviselet elvesztését eredményezheti. Esetében valószínûleg nem az, vagy nem csak az döntött az RMDSZ lista mellett, hogy nem bízott saját erejében, hanem inkább az a megaláztatás, amely 2007-ben Brüsszelben érte egyéni képviselõként. A temesvári forradalom hõsének azzal kellett szembesülnie, hogy a Néppárt elutasította felvételi kérelmét, s többszöri nekifutással, a Fidesz és az õsellenség RMDSZ támogatásával sem sikerült elérnie, hogy a néppárti frakció tagja lehessen. Egyedül annak a Cohn Benditnek a zöld-radikális frakciója fogadta be, aki ellen a médiatörvény és Orbán kritikája miatt az idén már közleményben tiltakozott az egykori pártfogolt. A zöld-radikális püspök szerepét nem vállalhatta újra, akkor már inkább az örökösen lekommunistázott, lenemzetárulózott RMDSZ biztos listáján mentette át magát. Orbán is ekkor, 2008-ban, ismerhette fel, hogy sem saját személye, sem Tõkés kívülálló, pártok fölött lebegõ személyként nyújtott támogatása nem elég ahhoz, hogy kiüsse az RMDSZ-t a nyeregbõl. Tõkést csak úgy lehet felhasználni, ha számára biztosítja a megkérdõjelezhetetlen elsõ számú vezetõ szerepét, kizárólag rá épít. Ezután Orbán látványosan kivonult Szász és a polgári párt mögül, s fokozatosan Tõkés emberei is kiszálltak a pártból. Kövér László támogatottjai kegyvesztettek lettek Orbánnál, úgy tûnt, hogy a Fidesz Erdély politikájában kezd a kompromisszumra hajlamosabb, racionálisabb, ún. Németh Zsolt-vonal felülkerekedni. Erre engedett következtetni a Tõkés-RMDSZ kiegyezés a 2009-es EP választásokon, ám ezt cáfolták meg a tavalyi budapesti kormányváltás óta eltelt hónapok történései. Tõkés RMDSZ listavezetõként az RMDSZ leghangosabb és legvehemensebb bírálója lett, s a régi, RMDSZ-bõl kiszorult, az MPP létrehozásánál is bábáskodó politikusokkal, a magyar kormány anyagi-erkölcsi-politikai támogatásával megszületett az új párt. Neve már van, Erdélyi Magyar Néppárt, elnöke viszont még nincs, ami azt jelzi, hogy valami nincs rendben a gépezetben, Budapest stratégiájában valami nem mûködik olajozottan. Orbánék egyértelmûen Tõkésre építették ezt a pártot, de nem tudták elérni, hogy õ fel is vállalja annak elnökségét. Az elõtérbe tolt arcok, a pártépítés nem egyszerû feladatát elvégzõ két politikus - Toró T. Tibor volt RMDSZ-es képviselõ és Gergely Balázs, Tõkés unokaöccse, az MPP volt kolozsvári elnöke - nem elegendõ ahhoz, hogy a püspök konkrét, tisztségben is nevesíthetõ részvétele nélkül sokkal többet tudjon nyújtani, mint egy kissé felturbózott MPP.
Tõkés pedig úgy tûnik, kivár az RMDSZ brüsszeli listavezetõi biztonságában. Egyetlen dolgot vállalt, nevezetesen azt, hogy egyre harsányabban támadja az RMDSZ-t, és egyre szolgaibb módon védelmezi, dicsõíti Orbánt. Ha nem sikerül Tõkéssel felvállaltatni a pártvezetést, Budapest taktikája csõdöt mondhat. A püspök nyilvánvalóan arra játszik, hogy kitölti brüsszeli mandátumát, és ha majd a jövõ nyáron esedékes helyhatósági választásokon sikeres lesz pártja, akkor már trónkövetelõként õ tárgyalhat az RMDSZ-el az õszi parlamenti választási együttmûködés feltételeirõl. De az õ személyes implikálódása nélkül akár el is úszhat a helyhatósági választás, az RMDSZ ugyanis sokkal jobban beágyazódott a helyi közösségekben. Bár Tõkésnek már sokszor, sok mindent elnézett a közösség, az azért mégis visszatetszést, sõt visszautasítást válthat ki, ha névlegesen mások vezetik pártját, õ pedig továbbra is brüsszeli RMDSZ politikusként kampányol az ellen a szervezet ellen, amelyet Európa felé képvisel, nem kis fizetésért. A kecske is jól lakjon, a káposzta is megmaradjon megoldás nincs ebben az esetben. Tõkésnek rövidesen választania kell a kecske és a káposzta között, mint ahogy azt is aránylag el kell döntenie, hogy marad az erdélyi autonómia eszme élharcosa vagy Orbán Viktor és a Fidesz erdélyi helytartója. Mert, hogy a kettõ együtt nem megy, az kétségtelen. Ha az új párt nem fogalmazza meg saját, a Fideszétõl jól elkülöníthetõ, az erdélyi valósággal legalább köszönõ viszonyban lévõ politikai álláspontját, esélye sincs a fennmaradásra, akkor sem, ha Orbán személyesen vállalja el a pártelnökséget. Erdélyben nemcsak az RMDSZ, hanem a transzilvanizmus is erõs. A kettõs állampolgárság biztosítása fölötti öröm sem lesz képes sokáig elfedni, hogy a Fidesszel szembeni politikai kiszolgáltatottság és alárendeltség logikailag ütközik az erdélyi magyar önrendelkezés-autonómia eszméjével, a transzilvanizmus lényegével. Fülkeforradalmárrá lett a temesvári forradalom hõse A forradalmár Tõkés László, a püspök-politikus sikere, népszerûsége, de maga a személyisége is talány. Egyelõre nem ártott meg neki sem nyilvánvaló politikai hozzánemértése, kompromisszumképtelensége, sem egyházi emberhez nem méltó állandó politikai bosszúvágya, sõt, még botrányos magánélete, nõügyei, válása sem törte össze erkölcsi mérce imidzsét. Tavalyi válása idején nyilvánosságra ker

2011. június 30.

A Communitas esete a magyar sajtóval
Szinte észrevétlenül jelent meg a napokban a Communitas Alapítvány tavaszi kiírásának az eredményhirdetése. A kuratóriumok hozták formájukat, különösebb meglepetést nem okoztak. Az RMDSZ holdudvarához tartozó, vagy hozzájuk közel álló szervezetek idén is taroltak. Az alapítvány által kezelt lejmilliók kis hányadát nyilvános pályázati úton elosztó kuratóriumok hûek maradtak önmagukhoz: ahogyan eddig is, tették kötelességüket és kirostálták a nem oda való, a más magyar pártok irányába elcsángáló delikvenseket.
Lévén, hogy idén egy-két ellenzéki napilapnak is hullattak némi morzsát, nagy felhajtás nem volt a Communitas örökös visszaéléseinek ügyében. Az meg bizonyára sokaknak nem tûnt fel, hogy a százszázalék RMDSZ-ellenõrzés alatt álló heti- és havilapok, vagy más idõszakos periodikák kuratóriumában az RMDSZ-monopóliumot legkeményebben bíráló Erdélyi Napló, Polgári �?let vagy Erdélyi Gazda idén sem kapott egy banit sem.
�?rdemes néhány szót szólnom a sajtótámogatások ügyérõl, már csak azért is, mert a Magyar �?jságírók Romániai Egyesületének igazgatótanácsi tagjaként az elõzõ években nekem is szerepem volt abban, hogy a napilapok által megpályázható nyilvános sajtótámogatások megítélésében az ?újságírószakmának is beleszólása legyen. Elértük, hogy hosszas kirekesztés után nem csak a Krónika, hanem a két, ellenzéki hangvételû megyei napilap, a Háromszék és a Reggeli �?jság is támogatásban részesülhessen.
Ha jól számolom, a M�?RE képviseletében összesen három ilyen kuratóriumi ülésen vettem részt. Ha már a jobboldali sajtó részérõl egymagamban voltam ott, valamit mozdítani próbáltam. Napilap számára jelképes összeg a megítélt évi 10 000-20 000 lej, mégis jó volt tudni, hogy a Reggeli �?jság vagy Krónika részére nem volt kis siker keresztülvinni ezeket a döntéseket.
A párhuzamos sajtókuratóriumban viszont ez a fajta szakmai egyeztetés már nem mûködött. Itt a Communitas Alapítvány hozta hagyományos formáját: mindig hithû RMDSZ-katonák osztották az erdélyi magyarság pénzét, így természetesen szóba sem jöhetett, hogy az RMDSZ-vonaltól eltérõ lapok részesüljenek támogatásban. Persze, mindig akadt egy-két kuratóriumi tag, aki azért rákérdezett, hogy az Erdélyi Napló például kaphat-e pénzt? A kétezres évek végéig ez úgy mûködött, hogy Markó Béla tudatta a nagyérdemû kuratóriummal, kik vannak tiltólistán. Az Erdélyi Napló néhány más lappal együtt hosszú éveken át a lista oszlopos tagja volt. Aztán kis erdélyi világunk változott, és az RMDSZ egyezkedésre kényszerült Tõkés Lászlóval. Ettõl persze az RMDSZ-csúcs nem változott meg, de hirtelen, szemszúrásból eltûnt a virtuális lista. Tíz év után így eshetett meg, hogy az Erdélyi Napló 2009-ben egyszer csak kereken 5 000 lejt kapott, nagyjából annyit, mint egy községi polgármesteri hivatal faliújságja. �?sszehasonlításként írom, hogy az RMDSZ egyik szócsöveként elhíresült Erdélyi Riport hetilap abban az évben az általunk kapott összeg több mint hatszorosához jutott hozzá.
Amikor RMDSZ-tisztségviselõknek panaszkodtunk a méltánytalan pénzosztásról, válaszuk rendszerint az volt: miért nem megyünk Tõkés Lászlóhoz vagy Szász Jenõhöz pénzt kérni? Az természetesen egyikük fejében sem fordult meg, hogy a szétosztásra kerülõ pénz nem valamiféle RMDSZ-mágnás személyes vagyona, hanem a romániai magyarság adólejeibõl megítélt támogatás.
Az RMDSZ pénzosztó kuratóriuma semmit nem hajlandó saját hibáiból tanulni. �?gy tûnik, idén a kuratóriumokban ismét listás szavazás folyt. A Communitas ismétli önmagát, akár a történelem. Miközben a magyarországi kormányváltás rendre mindent kihúzott az RMDSZ alól, a figyelmeztetés nem elegendõ. Ugyanott folytatják, mintha mi sem történt volna.
átvette Makkay József blogjából, 2011. május 23
Erdélyi Polgár /Az MPP Kolozs megyei lapja.



lapozás: 1-18




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998